Nekem már jó így!...

Csoki..! Szép estét/éjjelt/reggelt (kinek mi) mindenkinek. Azt hiszem most jönne, legalábbis kéne jönnie egy rövid bemutatkozásnak, ami tök sablonos és halálosan unalmas, de ki vagyok én, hogy megszakítsam ezt a drága hagyományt? :)) .. A nevem ebben a "történetben" lényegtelen, így az Archie nevet választom, aminek meg van a története, de erről majd később .. Egynegyed évszázadot már majdnem túléltem a 168 centimmel és 57 km-memmel, - ha lehet így nevezni teljesen helytelenül - , szőke hajammal és zöld szemeimmel (imádom őket ^^) 
Hogy mért is kezdtem bele ebbe az egészbe? Talán az ok, amiért itt volnék, az-az, hogy vannak dolgok amiket nem szívesen osztok meg másokkal szóban, viszont kikívánkoznak, így úgy gondoltam kiírom magamból..
Álltalános... nos sosem voltam mintadiák, sem magatartás, sem stréberség szempontjából. Én voltam a "menők" között, akik mindenkit bántottak, mind testileg, lelkileg, és mindenhogyan, ahogyan egy ember képes rá ... Volt egy rákos (kigyógyult) kislány, - azthiszem hatodikban érkezett hozzánk - akinek az elkövetkezendő két évét, pokollá is tettük. Nem mondom hogy sajnálom, - sosem mondom ki, még ha tudom, hogy úgy lenne a helyes - de megbántam és talán... TALÁN, ha vissza tudnám pörgetni az időt, lehet hogy máskép csinálnám! ... De ami volt elmúlt, és ami elmúlt azon, ha megszakadok akkor sem tudok változtatni, ez van! ... Ebben a nyolc évben én is voltam üldözött vad, aki megelégelte az állandó menekülést és üldözővé vállt ... Meg kellett tanulnom érzelemmentesnek lenni másokkal szemben, ami a lényemmé vált, amin nem tudok, de legfőképp nem akarok változtatni, mert nekem MÁR JÓ ÍGY ... Nem tudok szeretni, nem akarok kedves lenni, és a lelkiismeretemet kiölték belőlem! És most jön az vissza az emberektől, hogy : "Dehát ilyen nincs! ABSZURD! Lelkiismerete mindenkinek van!" ...